Van amikor ki kell beszélni, hogy utána jobb legyen a léleknek. Így tettünk most. Kis csacsiság után jól elbeszélgettünk Melinda életmód változtatásáról, barátokról, és egy kellemetlenségbe siklott ismerkedés történetéről...

Az univerzum, vagy az algoritmusok lökdösnek minket az élet zajos folyosóján? Jön fel a kérdés egy nem akármilyen "időutazás" után. Ahogy "véletlenül" szembe jött a S09E08 epike, meg a S12E05 epizód....

A szekszpredátor rendezte Melánia trump dokumentumfiljén gyorsan átesve pár gondolat arról, hogy milzen jó is tisztelni más tudását...

Olyan de olyan jó dolgot láttam, aztán találtam összefonódásokra, hogy kár lenne itt a leírásban lelőni...

Csajok hozták a formájukat, jókat nevettünk angold dalokat fordítottunk, találgattunk, fejet füstöltünk, avagy vidám egy csacsi epizód lett...

A valóság torzítása, a folytonos mellébeszélés, hazugságok és gyűlöletkeltés már nem is elég. Már ott tartunk, hogy a saját szemünknek sem engedik, hogy higgyünk, és persze így is vannak, akik a szekta mocskában egy olyan gusztustalan kivégzést is benyelnek, mint ami Alex Prettivel történt.

Hiába a felvétel, hiába az egyértelmű bizonyíték, hogy csak segíteni akart, a narratíva erősebb a tényeknél. Tizenegy lövés egy földön fekvő emberbe, aztán a cinikus hazugság a „talált” fegyverről, és nézőpontcsavar a fegyvertartásról. Ez már nem a jövő rémképe, hanem egy olyan jelen, ahol az áldozatból csinálnak terroristát, a sepredék hóhér pedig "csak parancsot teljesít". Valami nagyon sötét világ közeleg.... vagy már itt is van a nyakunkon, csak nem vesszük észre?

Túl a lisszaboni három napon, és őszintén? Még mindig zsong a fej. Ez az epizód a "catch up", vagyis a nagy felzárkózás, ahol megpróbálom átadni a sűrű, néha abszurd, néha pedig meglepően mély érzelmi hullámvasutat, amin az elmúlt napokban ültem. Most nem a szállodai szobából, hanem a „bázisról” jelentkezem, hogy elmeséljem: Milyen érzés „új” középvezetőként csöppeni a kollégák közé… Miért nem kötött üzletet a főnököm egy bankkal egyetlen apró, banálisnak tűnő hiba miatt? Milyen volt a lisszaboni futás… De a java csak este jött. Mesélek egy bizarr sör-múzeumi vacsoráról, egy elgondolkodtató hipnózis-showról, és a Fru-Fru nevű helyről, és egy transzvesztita show-ról… A Dicsérő Sarokban pedig most egy olyan valaki kap helyet, aki a maga nemében a legmenőbb jelenség volt, akit valaha láttam – gépfegyverrel a kezében.

3 Napos konferencián veretjük itt Portugáliában, és vannak karakterek és sztorik...