László Árpád neve összeforrt a magyar vendéglátással: az 1986-os városligeti fagylaltozótól a Happy Box ajándékhálózatig, a Robinson étteremtől a Spoon hajóig és a Columbus Pubig egy egész korszakot épített fel a semmiből. Ebben a beszélgetésben végigjárjuk, hogyan lett egy zongorázó, úszó kamaszfiúból Magyarország egyik legismertebb vendéglátós vállalkozója, és mit tanult útközben a bukásokról.

A történet a gyerekkorban kezdődik: tíz éven át napi zongoraóra és hajnali úszás a Margit-szigeten, ahol korán megtanulta, hogy a célt egyedül kell elérni. Innen datálódik az a fajta magabiztosság, amely később arra vitte, hogy a kiszáradt városligeti tómederbe szökőkutat, szigetet és üvegéttermet álmodjon – majd meg is valósítsa. A fagylaltozó 1986-os megnyitása, az első napon ellopott terasz-felszerelés, és a napi 150 kilós fagylaltforgalom mind ennek a konok, szinte tudattalan önbizalomnak a bizonyítékai.

A beszélgetésben szó esik arról is, hogyan született a Happy Box ötlete egy frankfurti ajándékkiállításon tett látogatásból, és hogyan nőtte ki magát 45 üzletes franchise-hálózattá úgy, hogy indításkor még magáról a franchise fogalomról sem tudott semmit. Hallhatjuk, hogyan alkudta ki egy bevásárlóközpont vezetőjétől a plafon fölötti galériát egy centiméterre pontos méréssel, és hogyan vágott bele a Robinson étterembe, amellyel az élményalapú gasztronómia egyik úttörője lett Magyarországon.

Nem maradnak ki a kudarcok sem: a Columbus Pub kezdeti bukása és újraindítása angol pubként, amely végül egy évtizedig futott sikeresen, a Spoon hajó megálmodása egy 75 méteres kiszuperált uszályból, a 2008-as gazdasági világválság, amely a Fusion étterem bezárásához és egy olasz étterembe való átalakításhoz vezetett, vagy a Covid utáni munkaerőpiaci felfordulás a vendéglátásban. László Árpád szerint a bukás nem szégyen, hanem a tanulás egyetlen igazán hatékony módja:

„Bukások nélkül csak maximum nagyképűvé válsz, az ilyen pofonok meg józanítanak, hogy azért nem mindig tudsz jól dönteni.”

A beszélgetés másik fontos szála a családi háttér: felesége, Nikol és a három gyermek szerepe abban, hogy évtizedeken át egyszerre több étterem és üzlet is működőképes maradjon. László Árpád szerint anyja mondása kísérte végig az életét:

„Nincsen lehetetlen, csak tehetetlen.”

Arra is választ kapunk, hogyan lehet egyszerre több vállalkozást irányítani anélkül, hogy az ember belerokkanna – ehhez a saját „tányérzsonglőr”-hasonlatát osztja meg:

„Csak azt kell észrevenni, melyik az a tányér, amelyik le akar esni. Akkor visszamész, és megpörgeted.”

A beszélgetés végén szó esik a gyerekek pályaválasztásáról, az utódlás kérdéséről, valamint arról, hogyan néz vissza közel negyven vállalkozói évre: miért nem akar már „világmegváltó” lenni, és miért tartja ma is fontosnak az évi két-három közös nyaralást a családdal.

László Árpád arról is beszél, hogyan adta át munkatársainak a saját igényességét – a Happy Box-nál és a Robinson étteremnél is olyan kollégákat nevelt ki, akik később maguk is sikeres vállalkozást indítottak.

Ha érdekel, hogyan lehet egy ötletből országos hálózatot építeni, hogyan lehet talpra állni egy bukás után, és milyen szerepe van a családnak egy vállalkozó életében, ez a beszélgetés sok gyakorlati tanulságot és őszinte vallomást tartogat.